Szeretlek nagyon!

"Meg sem tudnám mondani, mikor szerettem
beléd... talán már akkor, amikor először
érintettelek, vagy amikor észrevettem, hogy én
sem vagyok közömbös számodra.

Mondom, nem tudom: annyi bizonyos csupán,
hogy egyre többet gondolok rád, s egyre
kevésbé találom a választ! Emlékszem, úgy
szerettem volna, hogy maradj -, s annyira
felkavart a gondolat. Felidéződik most, milyen
lázasan vártam, hogy megcsörrenjen a telefon,
de azt is reméltem, mégse szól majd: egyszerűen
nem tudtam, miként fejezhetném ki mindazt,
amit érzek, átjárt a szorongás, nyelvem
elakadt...

Meglepsz néha még ma is - mennyi izgatott,
sóvár és aggódó gondolatom száll feléd: talán
mert még mindig naponta beléd szeretek...
újra és újra."

/J- Delere/