Demény Péter
AMI AZ ENYÉM
Szeretlek nagyon, kimondhatatlanul.
Köszönöm, amit adtál,
hogy megmutattad, milyen még az élet,
hogy önzetlenül öleltél,
ahogy senki más nem ölelt azóta sem.
Köszönöm, hogy van mire emlékeznem,
van miért sírnom, van miért nevetnem,
tudom, hogy mi a boldogság -
ez mind az enyém már.
És gyűlöllek elkeseredetten, tébolyultan.
Mert adtál, amit adtál,
mert megmutattad, milyen még az élet,
mert önzetlenül öleltél,
ahogy senki más nem ölelt azóta sem.
Mert van mire emlékeznem,
van miért sírnom, van miért nevetnem,
tudom, hogy mi a boldogság -
s mert ez mind az enyém már.
Ó, hogy szeretlek,
ó, hogy gyűlöllek,
életem megrontója,
szívem megkeserítője,
tönkre aki tettél,
egyetlenem.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése