Úton
Csillag üzent, hogy vársz
nélkülem nehéz, végtelen utakat jársz
tenyeredben földet gyűjtesz nekem
bátran küzdesz, át hegyeken, tengereken
szívedben ott hordod a fényt
nem adnád fel még a reményt
engem lázít, lázít a tény
hogy a sors kegyetlen, kemény
s elszomorít nem látom, vándorom hova céloz,
s bár téged szerelmed megacéloz
szemed távol őriz, álmomban karod ölel
kezed, illatod néha, mintha, oly közel
vágyadat nem lepi be sem rozsda, se por
találkozunk... csak hol, hogyan és mikor?
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése